Mindenek előtt győződjünk meg róla, hogy a kút amelyet a feladatra alkalmazni szeretnénk valóban képes a tervezett rendszer vízellátására. Ennek megítéléséhez tisztába kell jönni azzal, hogy pontosan milyen szórófejeket szeretnénk telepíteni. Az, hogy a kert mely részére milyen szórófej kerül, a kert öntözési sajátosságaitól függ. Az egyes szórófejek vízellátási igénye és az öntözőfejekből összeállított öntöző körök vízigénye fogja meghatározni, hogy mekkora a rendszer vízigénye. Értelemszerűen egy 90˚-os szögben öntöző fej sokkal kevesebb vízmennyiséget fogyaszt mint ugyanolyan, ám 180˚-ban öntöző fej. A szórófejekhez a vízigényt a gyártó minden esetben megadja, ezt kell figyelembe vennünk. Tapasztalatunk szerint, ha más kiinduló pontunk nincs 4-8 l/min vízfogyasztással érdemes kalkulálni fejenként, kialakítástól függően. Mint azt fentebb már említettük, az öntözőrendszer általában ún. körökből épül fel. Az egy körön lévő szórófejek száma és az egyes szórófejek vízfogyasztása határozza meg az adott kör teljes vízfogyasztását. A köröket és a körökön elhelyezett szórófejeket célszerű úgy megtervezni, hogy a körök vízfogyasztása lehetőleg kiegyenlített legyen. 

Ez biztosítja, hogy az egyes körök üzemelése során a rendszer vízfogyasztása és kútból kivett víz mennyisége egyenletes legyen. Az öntözőrendszer megtervezésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy nem elég pusztán a vízfogyasztást meghatározni. Fontos, hogy tisztában legyünk a rendszer betáplálási pontján szükséges nyomással is, annak érdekében, hogy a szórófejek a megfelelő nyomás biztosítása következtében biztosan kiemelkedjenek, megfelelően működjenek. Nem elég azonban pusztán az alkalmazott szórófejek nyomásigényét ismernünk. A megfelelő nyomásérték meghatározásához kalkulálnunk kell a csővezeték által okozott nyomásveszteséggel is. A gyakorlatban az látható, hogy általában 3,0-3,5 bar betáplálási nyomást írnak elő a tervezők. Amennyiben egyéb adat nem áll rendelkezésre és a rendszer valamiért nem speciális, ez az érték kiindulópontul szolgálhat a méretezésnél. Számolnunk kell azonban azzal a ténnyel, hogy becsléssel soha nem helyettesíthető a tervezés. Fentieken túl, már csak a kút és a rendszer közötti csőszakasz nyomásveszteségét kell figyelembe venni. Ez utóbbi érték a lefektetett csővezeték átmérőjének és az áramló víz mennyiségének függvényében változik, általában a csővezetékekhez veszteség számítását segítő táblázatok könnyedén fellelhetőek. 

Összefoglalva a rendszer vízigénye, a betáplálási nyomás értéke és a csővezeték vesztesége együttesen fogja meghatározni a szivattyú munkapontját. A munkapont ismeretében a szivattyú kiválasztása már gyorsan elvégezhető.

Megosztom!