Tapasztalataink szerint az érdeklődők túlnyomó többsége, nincs tisztában azzal, hogy mit jelentenek bizonyos fogalmak: maximális folyadékszállító kapacitás, maximális emelőmagasság. Ezek megértéséhez érdemes tisztázni néhány dolgot.
A szivattyúk hidraulikai teljesítményét az ún. szivattyú jelleggörbe írja le. A jelleggörbét egy koordinátarendszer 'pozitív x' és 'pozitív y' tengelyének negyedén értelmezzük. A függőleges tengelyen a nyomásképesség (szaknyelven a emelőmagasság) szerepel 'méter vízoszlopban' [m vo.] vagy bar [bar] mértékegységben kifejezve. A nyomómagasság jele: H. A vízszintes tengelyen a folyadékszállító kapacitást szerepeltetjük, általában [m3/h] vagy [l/min] esetleg [l/s] mértékegységben kifejezve. A térfogatáram jele: Q. A szivattyú jelleggörbe egy olyan görbe, amely a Q és H közötti összefüggést mutatja meg.
Meglévő vagy tervezett kút szivattyúzásával kapcsolatban rendszeresen felmerül ügyfeleinkben a kérdés, hogy vajon melyik szivattyú az előnyösebb, a jobb?
A válasz mindig a részletek ismeretében adható meg. Vannak bizonyos egyértelmű körülmények, amelyek eleve meghatározzák, hogy milyen szivattyú alkalmazható egy konkrét esetben. Fúrt kutakról beszélve a legolcsóbban létesíthető ún. alföldi sekély kutak kialakításukból fakadóan kifejezetten önfelszívó szivattyúkkal üzemeltethetőek a leghatékonyabban, míg a nagyobb, minimálisan 3” átmérővel rendelkező fúrt vagy a még nagyobb átmérőjű ásott kutak esetében elsősorban az üzemi vízszint felszíntől mért távolsága az irányadó. Amennyiben ez a távolság nem több 7-8 méternél, úgy minden további nélkül alkalmazható Önfelszívó szivattyú vagy önfelszívó Házi vízmű. Amennyiben a 3”-nál nagyobb átmérőjű fúrt kútban a víz mélyebben található, az üzemi vízszint miatt elkerülhetetlenül Búvárszivattyú alkalmazása jelenti a megoldást.
Azoknak, akik többet szeretnének tudni a szivattyúkról, vagy úgy szeretnének szivattyút vásárolni, hogy tudni akarják mit és hogyan vásároljanak. Nekik szólnak az alábbi írások. A cikkek célja nem az, hogy részletekbe menően ismertesse a szivattyúk működését, így számos ponton - az érthetőség kedvéért - jelentős egyszerűsítéseket tartalmaz. Megírásánál az vezérelt, hogy az érdeklődők számára érthetővé és áttekinthetővé tegyük a szivattyúk működését, valamint az alapvető paramétereket a teljesség igénye nélkül.A szivattyúk számos működési elve ismert. A legelterjedtebb közülük a centrifugál szivattyú elv. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot a működési elv a következők szerint alakul: adott egy elektromos vagy más elven forgó mozgást létrehozó motor. Ezt a forgó mozgást szeretnénk valamilyen formában a saját részünkre úgy felhasználni, hogy folyadékot szállítsunk.
Ha tönkremegy egy búvárszivattyú, szinte kivétel nélkül üzemeltetési problémákra vezethető vissza a hiba
A búvárszivattyú gépkönyve tartalmazza ugyan a helyes használat szempontjait, de a használati utasítást – valljuk be – sokszor csak utólag olvassuk el. Ha valaki mégis becsületesen áttanulmányozza a leírtakat, előfordulhat, hogy nincs ideje, energiája, megfelelő szakértelme az ideális működési feltételek biztosításához. Ráadásul:
Mielőtt belevágunk egy telepített kerti öntözőrendszereket megvalósításába és az a tervünk, hogy fúrt vagy ásott kútból történik majd a vízellátás, érdemes tisztába kerülni néhány dologgal, így elkerülhetővé válik számos zsákutca.
Mielőtt belevágunk egy telepített kerti öntözőrendszereket megvalósításába és az a tervünk, hogy fúrt vagy ásott kútból történik majd a vízellátás, érdemes tisztába kerülni néhány dologgal, így elkerülhetővé válik számos zsákutca.
A hagyományos szivattyúk, legyen az a víz felszíne alatt működő úgy nevezett búvárszivattyú, vagy vízfelszín feletti szivattyú (például önfelszívó szivattyú), csak addig biztosít nyomást, míg a motor bekapcsolt állapotban van. Ezzel szemben egy házi vízmű rendszer egy szintén a víz felszíne alatt működő szivattyú központ de rendelkezik egy pufferral vagy más néven tárolóval (hidrofor tartály) amely biztosítani képes azt, hogy amennyiben a motor nem működik akkor is tud vizet szolgáltatni (egy nyomásszabályozó szelepet tartalmaz, ami a gyakorlatban egy csap szerepét látja el. A fő különbség egy házi vízmű és egy búvárszivattyú között elsősorban ez.
Már jó ideje készülünk összefoglalni egy cikkben, hogy a háztartásokban elfogyasztott víz felhasználási típusonként körülbelül mekkora költséget okoz és milyen megtakarítás érhető el ha szivattyút használunk egyes feladatok megoldására a hálózati víz helyett. Most jött el az ideje, hogy megosszuk mire jutottunk.
Az évek során, miközben a különféle öntözési és locsolási feladatokról beszélgettünk lakossági ügyfeleinkkel, visszatérő kérdés volt annak meghatározása, hogy mekkora lehet az öntözési vízhfelhasználás. Szintén sűrűn felmerül, hogy van-e még olyan felhasználási terület, amelynél érdemes megfontolni, hogy a vízellátás a kútról valósuljon meg, csökkentve ezzel a magas vízdíjat.
A 2013-as árvízi összefogás példátlan sikeres volt, leszámítva a politikusok kampányfelvonulását, ténylegesen összefogtak az emberek. Még az amúgy ideges autósok is kiemelt figyelmet fordítottak a vízműves autókra és a homokzsákokat szállító hivatásos vagy privát segítőknek. Ez így van jól! Végre Magyarországon is van összefogás, bár ha belegondolunk akkor ha nagy baj volt mindig működött a kis és nagyobb közösségek összefogása.
Nagy meglepetés nem éri azokat az olvasókat, akik a blog url címét elolvasták, hát persze, hogy ebben a bejegyzésben is a búvárszivattyúkról lesz szó, hiszen ezek a gépek voltak azok, akik az elárasztott pincékből, mélyen lévő helyiségekből szünet nélkül vezették ki a vizet, sok-sok további jelentős kárt megakadályozva ezzel. Persze olyan területeken ahol a fél ház a vízben volt, ott a búvárszivattyú nem jelentett túl nagy segítséget de számos településen a belvizek a csatornahálózatból felszökő víz ellen igen hatékony eszközöknek bizonyultak a membrános és egyéb szerkezetű régebbi amatőr vagy éppen profi búvárszivattyúk.
Ők is hősei voltak a 2013-as dunai árvíznek, e bejegyzés ezeknek a szüntelenül dolgozó búvárszivattyúknak állít emléket, csak úgy ;)